Bővebb ismertető
Előszó
Az itt olvasható beszélgetések középpontjában korunk és világunk, de különösen a mai ember áll. Műveltségük és érzelmi beállítottságuk, hiedelmeik és ösztöneik, szemléletük és felfogásuk, értékválasztásuk és gondolkodásuk minősége nemcsak az emberi életsorsok és társadalmak fejlődésére, a gazdasági növekedésre, közállapotainkra, közhangulatra van kihatással, hanem a tudomány és a művészet fejlődésére, valamint a hitélet alakulására is.
Ezekről a témákról való hangos töprengésre néhány olyan személyiséget kértem fel, akik nemcsak kötődnek lakóhelyemhez, hanem alkotómunkájuk és tevékenységük által - közvetlenül vagy közvetve - maguk is előmozdítói a változásoknak. Többségük hosszabb-rövidebb ideje él Budapest XIII. kerületében, néhányan pedig hivatásuk, foglalkozásuk által kapcsolódtak vagy kapcsolódnak ehhez a folyamatosan szépülő és szeretett városrészhez, így ez a kötet nemcsak a huszadik század és az ezredforduló viszonyainak egy-egy szeletéről ad képet, hanem a helyi értékőrzők és értékteremtők közül is megörökít néhányat. A feltáruló életpályák és szemléletmódok is megerősítik az együttműködni akarás és a környezetünk hasznára válás készségének elengedhetetlenségét, a szorgalmas munka nélkülözhetetlenségét, a saját magunk folyamatos megújulásának szükségességét, az emberséges, kulturált, tisztességes kapcsolatok kialakításának és működtetésének fontosságát.
A könyv azoknak szól, akik érdeklődnek a rész és egész összefüggései iránt, különösen az ember és környezete vo-
Spiró György 1946-ban született Budapesten. Író, drámaíró, esszéista, műfordító.
Díjai
József Attila-díj (1982), Erzsébet-díj (1990), Déry-díj (1993), Madách-díj (1994), Szép Ernő-díj (1997 és 2004), Az évad legjobb drámája díj az alábbi művekért: Az Imposztor – 1984, Csirkefej – 1987, Kvartett – 1998, Koccanás – 2004, A Budapesti Drámaverseny első díja a Honderűért (1998), Babérkoszorú-díj (1998), a Digitális Irodalmi Akadémia tagja (2002), A Szépírók Társaságának díja A Jégmadár című regényért (2002), Harsányi-díj (2002), Az évad legjobb darabja a Dramaturg Céh szerint az Elsötétítés (2002), A Magyar Alkotóművészek Egyesületének irodalmi nagydíja (2003), Pro Urbe Budapest (2004), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2005), Prima Díj (2005), A Magyar Zsidó Kultúráért díj (2005), Füst Milán-díj (2005), Magyar Művészetért-díj (2005), Kossuth-díj (2006), a Győri Könyvszalon alkotói díja (2006), AEGON Művészeti Díj a Fogság című regényéért (2006), ZAIKS-díj (2006), Gundel művészeti díj (2006), Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj (2010), Artisjus irodalmi nagydíj (2012), Perła Honorowa-díj (2013), Az évad legjobb magyar drámája (2015), Hazám-díj (2020)
Szelényi Iván a Yale Egyetem Szociológiai és Politikatudományi Tanszék William Graham Sumner professzor emeritusa, a New York University Abu Dhabi Társadalomtudományi Tanszékének alapító dékánja és Max Weber professzor emeritusa. Az American Academy of Arts and Sciences ösztöndíjasa és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Corvinus Egyetem, a Flinders Egyetem, a Friedrich-Alexander Egyetem, a European University Institute és a Közép-európai Egyetem díszdoktora. A Magyar Szociológiai Társaság korábbi elnöke és az Amerikai Szociológiai Társaság korábbi alelnöke. A Kaliforniai Egyetem Luckmann Distinguished Teaching díjban részesítette, a magyar állam Széchenyi díjjal ismerte el. A következő könyveknek volt szerzője/társszerzője: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1979), Városi társadalmi egyenlőtlenségek (1983), Szocialista vállalkozók (1988), Kapitalisták nélküli kapitalizmus (1998) és A kirekesztettség változó formái (2006).