Kossuth Lajos és családja (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Az 1848-as szabadságharc története, a második férjem, a 107 éves korában elhunyt Dr. v. Molnár Károly, orvostábornok elmondása után vált életem részévé. Sokat beszélt nagyapjáról, aki együtt harcolt Petőfivel s akit többször is kegyetlenül vallattak, hogy árulja el Petőfi hollétét. Végül a kufsteini vár börtönbe zárták. 16 év után, Ferenc József koronázási amnesztiájában részesült. Szabadulása után Nagybaconban, csak „Kufsteini rabiként emlegették, mialatt ő fennen hirdette Kossuth Lajos, örökérvényű üzenetét: „Annak a népnek, mely rabságában elégedetlen, utódai miatt is az a kötelessége, hogy a szabadságát kiharcolja magának. S mert a szabadság a legnagyobb kincse a Nemzetnek és azon belül az embernek, gyakran igen magas áron kell »megvásárolnia«. Nem ritkán életével kell fizessen érte. A szabadságharcoknak az a tulajdonságuk, hogy nem mindig akkor győznek, amikor vívják őket. Sokszor csak évtizedek, évszázadok múltán, ezalatt nem csak ápolnunk kell a szabadság iránti vágyunk izzó parazsát, de tovább is kell adnunk gyermekeinknek, unokáinknak, hogy egykor teljesülhessen Miután férjem által sok olyan adatnak kerültem birtokába, melyek a köztudat számára ismeretlenek, férjem 2001. július 3-ai temetése után, az ő emléke előtt is tisztelegve kezdtem el írni a „Kossuth Lajos és családja" című munkámat, tíz fejezetben, majd összevonva 35 perces előadásban, a Közművelődési Pódium felkérésére. Györffy Rózsa