Köszöntünk, Gaál András (dedikált példány) [antikvár]

Gaál Andrásról Az idő névtelen madara kiröppen a tollakkal, gondokkal bélelt fészekből az ügyetlen szárnypróbálgatások ívelt suhanásokká növekednek, hogy majdan a nagy vándorlás viszontagságait kibírják. Röptének mércéje, a bokrok, fák, méretei a próbatétek, amíg eléri a terebélyes fenyők magasságát, de az még nem elég, hogy a vágyakozás bérceinek csillogó csúcsait elérje és majdan vállalja a "nagy utat". Szárnyait, akaratát, viharokhoz, rosszindulatú szelekhez kell szoktatnia, hogy a rejtélyes légtérben, a magasban "utat" és irányt választva, a mindenség fölé emelkedve rálásson a honra, a fészekre és a dalt ne feledje...