Két tükör között (dedikált) [antikvár]

Két tükör között (dedikált)
Végel László. Két tükör között. Időírás irodalommal (1991 - 2014). Zenta, 2016. zEtna (Grafoprodukt ny. - Szabadka). 224 + [8] p. Ungvári Tamás könyvtárából. Dedikált példány! Végel László (Szenttamás, 1941. február 1. –) Kossuth-díjas író, drámaíró, esszéista. A Jugoszláviához tartozó Szenttamáson született. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, valamint a Belgrádi Egyetem filozófia szakán végezte. Az 1960-as évektől kezdve a vajdasági magyar irodalom és közélet meghatározó alakja. Először az újvidéki Képes Ifjúság című lap munkatársa, majd 1971-től 1980-ig a Magyar Szó című napilap Kilátó című irodalmi mellékletének szerkesztője. Közben 1965-től 1971-ig az Új Symposion szerkesztőbizottságának is tagja. 1980 és 1991 között az Újvidéki Televízió dramaturgja volt. Részlet: "(Az alanyról és az állítmányról) Aki az életét menti, gondolkodás nélkül meneküljön. Azonnal. Aki alanyban és állítmányban gondolkodik, az engedélyezzen magának némi szkepszist, ne siesse el a döntést, és mintha erdei ösvényeken tévelyegne, fejezze be a mondatot, dadogjon, viszont addig ne szökjön el, amíg az alanyra és az állítmányra ki nem írják a szabályos körözőlevelet. (1991) (Wittgenstein szövője) Magányom határát anyanyelvem határa jelöli ki. Pesten régi barátokkal találkozom, valamit magyarázunk egymásnak. Úgy érzem magam, mint Wittgenstein szövője, aki hiszi, hogy szövetet sző, annak ellenére, hogy szövőszéke üres, pusztán azért, mert olyan mozdulatokat tesz, mintha szőne. Csak ez a közös bennük, a hiábavalónak tűnő mozdulatok. (1992) (A próza béklyója) Írjak novellát? Bizonytalankodom, majd engedek a kísértésnek. Félek, hogy a képzeletem megfertőz. Vagy pedig bilincsbe veri ismeretanyagomat. Ide jutottam! (2000)" (Vulkáni Helikon. 34.) Illusztrált kiadói kartonálásban.