Bővebb ismertető
Három éve egy szürke, késő téli napon az Üllői úti Idegklinika folyosóján egy darabka fehér csokit próbált a szájához emelni egy alig negyven kilós csodás- szépszemű lány. Alaposan belefáradtunk a néhány szelet eltüntetésébe, ha jól emlékszem, még a tolókocsiba is került belőle. Ekkor készült első közös riportunk a KÓR-ról, majd jött a többi "Ablak" - szereplés és újságcikk Makra Ágiról, aki meg akart gyógyulni. És azután CSEND. Mígnem 1994. januárjának utolsó vasárnapján a hóesésben - négy franciakrémes gyors eltüntetése után - sétáltam egy nagyot egy csodás-szépszemű lánnyal. Élveztem a tinédzserek irígykedő pillantásait, bár Ágnes még nem egészen jószántából szorította a kezem. Csodálatos volt látni a változást. Ez a könyv azonban mégsem egy sikersztori, inkább a CSEND-ről szól mindazoknak, akik nem a csodákban, hanem az emberben hisznek.