Bővebb ismertető
Hátsó tábláján ragasztónyomokkal. Gerinc sarkai kissé kopottasak.
Küszöbén az üres télnek, néma imámat mormolom, a fagy kinyújtja csápjait, egyszer madárrá változom. Lejárt útjaim porából otthont rajzolok az égre, megálmodott álmaimnak elszürkül kéklő fénye. Észre sem veszitek, némán repülök át e városon. Tudom, vak lesz az az éjjel, mikor a házam elhagyom.