Kútásó Szodomából (dedikált példány) [antikvár]

já Ajánló összegyűrt párnák és takaró az ágyon. Gyümölcsöskosár és gyümölcsleves üvegek az asztalon. Egy széken régi írógép gubbaszt. így ír és szerkeszt. Faragja, csiszolja a gondolatokat. Mondattá. Tökéletessé. A mondatokat verssé. Káosznak tünö valami, ami renddé egyszerűsödik rövid soraiban. Csoda. Egy látogatásomkor gépelt előttem is. Ahogy vastag ujjai érték a billentyűket, úgy jöttek a szavak. Kisbetű, nagybetű, nem számít. Megérti, aki érteni akarja. A szavakat se mondjuk „nagybetűvel". Ahogy a víz szabadon folyik és megtalálja útját a legnagyobb torlaszok mentén is, vagy a legfinomabb szigetelések sarkában, úgy talál futamot a gondolat, az érzés a szavaiban. Minden érthető. Elgondolkodtató mondatai: versek. Földközeliek, de égig érnek. Istenig. Költészet. Sokszori találkozásunkkor mindig úgy szólított: Komám. Összekoccintottuk öklünket. Az övé hatalmas, sziklakemény. Szétzúzhatná az enyémet, de mindig vigyáz. Megtiszteltetés számomra. Morfondírozom: mi lenne, ha egyszer azt mondaná: Barátom. És jól hátba veregetne erősen. „A mindenható" kezével. Barna Attila