"Lelkek a pányván" (dedikált példány) [antikvár]

1917-ben, a Pester Lloydban jelent meg Paul Neubauer aláírással Beethoven, Ein Erieben im Felde címmel egy elbeszélés. Az ekkor már rendszeresen publikáló, mindössze 26 éves szerző elbeszélésének narrátora egyfelől hivatkozza azokat az irodalmi-zenei élményeket, amelyek világszemléletét meghatározzák (eképpen merül föl Richárd Strauss, Paul Fort, Moréas, Maeterlinck, Verhaeren, Franz Werfel művészete, a francia és a belga szimbolizmusé, a német nyelvű expresszionizmusé), másfelől eképpen rögzíti meg világnézetének talán leglényegesebb, ezért összegző jellegű vonásait: „Wir Nachtwandler des Lebensratsels, wir falschen Oedipusse der Kunstsphinx" (mi, az élet-rejtély éjszakai vándorai, mi a művészet-szfinx hamis Oidiposzai). A vágújhelyi születésű, kétnyelvű, költő-fordító-zenész Neubauer ilymódon érzékeltette a századforduló, majd a világháború eszmei-emberi zűrzavarában tévelygő, a művészetvallásban hívő, majd annak létrehozhatatlanságába belekábuló, Monarchia-tudatú ifjúság kereséseit és csalódottságát, kitörési vágyait és gondolatkísérleteit, sokfelé tájékozódását és irodalmi/művészeti nyelvek között bolyongását. Nemcsak az ekkoriban Monarchia-szerte „divatos" szerzők névsora tanúsítja, honnan emeli át ez az ifjúság egy újnak hitt világszemlélet és grammatika elemeit, hanem „metaforá"-jával annak a módszernek elsajátítását is megcélozza, amely a művészeiségében "sértett", az Apák világával leszámolni készülő, a történelem által félreszorított nemzedék útját is nagy részben meghatározta.