Lelkemben muzsikál a Hargita (aláírt példány) [antikvár]

IMA A HARGITÁNAz ősz ablakából nézem a lelkembenégve muzsikáló Hargitát, a diadalmas hegytetó't, a délceg óriást.Fáradt hit-szárnyak vergődnek a hegy s a völgy között, mint ősi szent álom a kék fenyóTi fölött. Itt az aljban elhagyja a fákat a napsárga lomb, s miközben érted imádkozom, hegyem,hullnak, egyre hullnak a levelek,egymásra avarulnak,s pördülnek-vonaglanak a szélben:árva kiáltások a kétségbeesésben.Vad neszek járják zugaidata sötét éjszakában,falánk farkasok barangolják testedet,érdes kezével cibálja üstöködetaz ősz-kapitány,a letaroló elmúlás katonája.De ne félj, hegyem,nem vagy egyedüla pusztulás és újjáéledésörök mitoszában.