Lengyel menekültek munkáshétköznapjai Magyarországon (dedikált példány) [antikvár]

ELÓSZOLagzi István, a magyar-lengyel kapcsolatok kiváló kutatója, a második világháború alatt Magyarországon menedéket kapott lengyel (és francia, angol, olasz, szerb) menekültek történetének elsőrangú szakértője újabb, levéltári forrásokra épülő monográfiával gyarapította a vonatkozó magyar és lengyel szakirodalmat.A monográfia az 1939 őszén, a német és szovjet megszállók elől magyar földre menekült, illetve a háború végéig Magyarországon tartózkodó lengyel menekültek munkavállalásával, életviszonyaival kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. A korabeli magyar lakosság, a minisztériumok, tehát tágabb értelemben a kormány (kormányok) a világháborús viszonyok engedte mértékben nyújtott segítségnyújtását árnyaltan és a lehető legrészletesebben elemezte. Az árnyoldalakat is felemlegette, melyeket külön ki kell emelni. Ez az igazi kihívás a szerző részéről.A menekültek foglalkoztatását (a budapesti lengyel követség és a menekülteket képviselő lengyel szervek egyetértésével) a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezte 1939 őszén, amikor az őszi mezőgazdasági munkák idején (a helyi munkáshiány miatt) igény merült fel a menekült katonák munkaerejének hasznosítására.A katonák esetében kezdetben szervezett formában, uradalmakban, nagyobb gazdaságokban való - idényjellegű - foglalkoztatására volt lehetőség. Az idénymunkából eredő (a magyar munkavállalókkal megegyező) munkabér kiegészítette a tábori ellátás során folyósított zsoldot. Másfelől lélektanilag jó hatással volt a hazájuktól elszakadt, családjukról szinte semmit sem tudó katonák (ezrei) számára. A magyarországi lengyel katonai szervek is örömmel fogadták a munkavégzési ajánlatot, hiszen - gyakran tétlenséget is jelentő - a hétköznapokban határozott célt, programot, valamint (a viszonyokhoz képest) jelentős jövedelmet is adott.Vidéken, főleg a mezőgazdasági idény hónapjaiban a menekültek munkaereje jelentős volt, hiszen a falvak lakosságát egyre nagyobb mértékben hívták be katonai szolgálatra. 1941 tavaszától a tavaszi-nyári, őszi mezőgazdasági munkák során a kis-és nagybirtokokon egyaránt állandó tényezőként szerepelt a lengyel katonai táborok munkaereje. Számos példát találunk arra is, hogy a magyar alkalmazottaknak szokásos munkabéréért a különböző települések iparosai (sőt a közigazgatási szervek is) igénybe vették, hasznosították a lengyelek szaktudását. Ugyanez mondható el a nagyüzemekben (MAORT [Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársság], Magyar Viscosa RT.13