Bővebb ismertető
A második világháború alatti magyar-lengyel kapcsolatok történetét (eltekintve a világháború kitörésének előzményétől) sem a magyar, sem a lengyel historiográfia nem érintette. (Witold Bieganski ezredes menekültekkel foglalkozó tanulmányai is csak részkérdésekkel foglalkoznak) 1939 őszén a hitleri német agresszió elől Magyarországra menekült lengyelek élet és munkaviszonyainak, kulturális, politikai tevékenységének, valamint ezek jelentőségének feltárása (a feltáró munka kezdete) mintegy harminc évet váratott magára. A kérdés szintetikus feldolgozását nagymértékben megnehezítette és ma is nehezíti azon tény, hogy e témakörből is hiányoznak a tudományos összegezés feltételei, a résztanulmányok. Hátráltató tényező továbbá az elsődleges források szétszórtsága is. A magyarországi lengyel menekültekkel kapcsolatos iratanyag igen gazdag és sokrétű, s nagy többsége a magyarországi levéltárakban található.A magyarországi lengyel menekültek problematikája - Godó Ágnes szavaival élve - olyan kérdések közé tartozik "amelyről Magyarországon sokat beszéltek és beszélnek... mégis igen kevesen (és keveset - L. I.) tudnak róla." A kérdés lényege feltáratlan, a kutatómunka kezdetén vagyunk. Talán ennek (is) tudható be, hogy a közelmúltban megjelent összefoglaló történeti munkákban és a részletkérdésekkel foglalkozó szakcikkekben (létszámuk és jelentőségük ellenére) a magyarországi lengyel menekültekről érdemi említés sem történt.A magyar-lengyel barátságnak ez a bonyolult, eseményekben és pozitív cselekedetekben gazdag időszaka nálunk hosszú ideig (szinte napjainkig) tudományos szempontból feldolgozatlan problémának, éppen ezért - sokak szemében - kényes kérdésnek számított. Teljes mértékben egyetértünk. Kovács Endrével abban, hogy a menekültekkel kapcsolatban annyit "... szívesen elfogadnak, hogy a hozzánk érkező lengyeleket a lakosság a szívébe zárta, jól bánt velük, de megtorpannak, mihelyt arról van szó, hogy milyen volt abban az időben a hatóságok magatartása."