Lex Gerenday (dedikált példány) [antikvár]

Volt-e - lehet-e újra - polgárság Magyarországon?Régóta tervezem, szinte már életprogramomhoz tartozott, hogy időskoromban megírom családom történetét - az anyait ha már a szerencse úgy hozta, hogy beleszülettem ebbe a nagyszerű közösségbe, és hogy annyi veszteség után éppen az iratanyaga maradt meg, éspedig a XVIII. századtól a XX. század végzetes évtizedeiig: okmányok, számadások, üzleti könyvek, levelezések, naplók, háztartási regiszterek, vendégkönyvek és úti beszámolók. Megírom egyszerűen azért, mivel szépen éltek, egyazon morális elvek szerint, melyeket a megreformált egyház szokásrendjéből tanultak, és a reformkorban formálódott ország és a szabadságharc szellemében. Tart pedig a beszámoló, egy magyar polgárfamília fejlődésrajza az 1700-as évek végétől, amikor ükapám elvette egy református prédikátor lányát, egészen a XX. századközép rombolásáig, amikor ismét háború jött, és utána a szerencsétlen kommunista kísérlet tönkretette, ami még megmaradt.Mikor pedig fészkelődni kezdtem, hogy na, most nekilátok, váratlanul úgy tűnt, egy újabb történelmi forduló lehetőséget ad arra, hogy talán valami haszonnal dolgozzak. Esetleg jól jön az új embereknek, hogy valaki a klasszikus polgárságra emlékezve afféle magatartás-mintákat mutat az újonnan kialakulóhoz. Csalódnom kellett. Hamarosan rájöttem - nem is tanulmányaim, inkább a tapasztalatok nyomán -, hogy a történelmet valóban nem lehet ismételni. És főként nem lehet sürgetni. Nem szándék kérdése - sajnos. Ha lesz új polgárosodás, az teljesen más lesz, és bizony várnunk kell még rá.Ezzel szemben arra kényszerültem, hogy a rendelkezésemre álló anyag nyomán és az átéltek alapján újragondoljam, mi is tesz valakit* Madách-idézer Koszorús Ferenc vezérkari ezredes gyászlapjáról, Arlington (Virginia állam), 1974