Liszt Ferenc magyar nyelvű soproni sajtótermékekben (dedikált példány) [antikvár]

I. Az élő Liszt Magyarországon már 1893-ban működött alapszabályszerűen "Liszt Ferencz Társaság" "a zene, különösen a hazai zene müvelése, terjesztése és emelése" céljából. Évtizedekkel később, 1934-ben, "Országos Liszt Ferencz Társaság" - gá szerveződött, hogy a Lisztkultuszt itthon és külföldön terjessze, a magyar zenekultúrát névadójához méltón hűen ápolja. A két testület céljainak továbbfejlesztését az 1973.május 15-én Budapesten újjáalakult magyar Liszt Ferenc Társaság tűzte zászlajára. Természetesnek tartottuk, hogy 1993-ban, a százéves magyar Liszt Ferenc Társaság ünnepi évében a művelt világ megragadta az alkalmat Liszttel kapcsolatos érzései, gondolatai kifejezésére, és élükön -adott viszonyai között-az ünnepelt is mindent megtett ennek szolgálatában. Nekünk magyaroknak, büszkén mondhatjuk, különösképpen volt okunk s jogunk emlékezni a múlt századi Európa zseniális tanítómesterére, mai világunk szellemiségében fényes csillagára. Dr. Hamburger Klára zenetörténész, a LFT főtitkára emlékezésünk megingathatatlan létalapját az alábbiakban tömörítette: "Liszt Ferenc olyan ember volt, akit ma ideálunkul választhatunk: világszerte ünnepelt, nagy művész, aki önként és szerényen vállalta a sok áldozattal járó magyarságot. Aki erején felül dolgozott azért, hogy Magyarországon kulturált zeneéletet teremtsen. Önzetlen propagátora, szószólója volt zenész társai ügyének. Hatalmas összegeket adott jótékony célokra: szegényeknek, árváknak, árvízkárosultaknak. Hívő katolikus, abbé létére magától értetődően toleráns volt mindenféle más szemlélettel szemben: nem ismert semmiféle kicsinyes gyűlölködést, irigységet. Sem nemzetiségit, sem felekezetit, sem társadalmit. Sőt: éppen a nagyvonalúságot és lovagiasságot tekintette magyar nemzeti tulajdonságnak. Magyarnak vallotta magát, de nem győzte figyelmeztetni fiatal honfitársait, hogy európai műveltségre kell szert tenniük: idegen nyelveket tanulniuk, a különféle népek kultúrájával megismerkedniük. Nemcsak a zenével -az irodalommal, a társművészetekkel is." "Le génié obiige" - a lángész kötelez- hirdette példájával, cselekedeteivel. Másokért munkálkodott, másokért emelt szót, másokat védelmezett, s közben istenadta képessége, rendkívüli tehetsége egyre feljebb vitte dicsőséges, küzdelmes pályáján. Ö volt az első, aki "a magyar zenét művészi szintre emelte, s ily módon megmutatta a világnak, hogy Magyarország zenei szempontból is létezik." /Kocsis Zoltán/ Tudatos, sőt, céltudatos művész volt. "Minden nagy zeneszerző arra van hivatva, hogy áttörje gátjait minden oly 'megszokásnak', amelyek mint sűrűn összezsúfolt birkanyájak akadályozzák a haladást"-fogalmazta egyik alkalommal. 1854.március 21-én pedig azt írta Weimarból báró Augusz Antalnak: "Ami engem illet, biztosítom, hogy tudatában vagyok annak a művészi feladatnak -sőt azt is mondhatom: misssziónak, amely részemül jutott, s ha - amint remélem -Isten életet és erőt ad nekem, rendíthetetlen türelemmel, energiával teljesíteni is fogom mindvégig." "Liszt kora előtti és Liszt-korabeli nagy zeneszerzők közül egy sem volt, aki annyira engedett volna a legkülönfélébb, a legkülönbözőbb, a legheterogénebb hatásoknak, mint Liszt"