Lélekharangszó (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány.
... mindig úgy hittem: a művészet világra sóhajtott-rajzolt-kalapált-komponált-énekelt-írt gyermekei, a művek - tehát a versek is - megváltoztathatják a mikro- és makrokozmosz esendő teremtményeit, az embereket. Naív és indulatos hitem volt ez a "tévedés", a szenvedő és alkotó betűvető tévedése. Mert eddig úgy tudtam: csak hinni kevés, szenvedni fölösleges, a magunk fájdalmát pohárba lehet fojtani olykor és újra módosíthatjuk jellemünket - a rólunk alkotott képletet. Megannyi bús panaszkodás, bánatfojtás részese voltam e röpke fél évszázad alatt és igyekeztem azt a képletet módosítani egy sóhajjal, egy kalapácszajjal - vagy egy versnyi gyónással... ... most már úgy hiszem, a költő azért szenved, hogy az emberek ne tévedjenek: épüljön be tudatalattijukba a versíró indulataiból fakadó, megannyi őszinte vallomás. Most már tudom, csak hinni nem kevés és szenvedni sem fölösleges. Mert kell az embereknek az a versnyi gyónás. Mert bűnt elkövetni egyetlen verssel is lehet - de megbocsátást nyerni hetvenhét költeménnyel is nehéz. Azok bocsánatát remélem tehát, akik elolvassák ezt a hetvenhét bűnömet és lelkiismeretük puha párnája lesz valamelyik verssorom...