Lombkorona (dedikált) [antikvár]

Lászki Erzsébet verses vallomása, mely hűen tükrözi a kötetben hat ciklusban szerkesztett új verseit: a hétköznapokról, a családról, barátokról, pályatársakról, a mindenségről, a természetről és a ballagó időről: Minden nap Rácsodálkozom, mint gyermek a világra. Nekem minden nap a születésnapom. Olyan, mintha minden, minden énrám várna, én lennék ajándék, pedig én kapom. Újabb és újabb napok jönnek egyre csak. Szebb, jobb a világ általam is, tudom. Virágzó barackfa ága megsimogat, vállamra száll madár, ő a kishúgom. Újra virít kedvemért a lilaakác, édes illatára tárom ablakom. Aranylomb pördül, indulnak napok, a tánc ünnepi tortámat jó megosztanom. Este megáldom a következő reggelt, s reggel megköszönöm a Napnak, hogy felkelt.