Öltöző (dedikált) [antikvár]

Előzéklapon dedikálás a szerző által. Borítója kopott, lapélén foltok, illetve utolsó lapjain is.
...szívbéli ajánlatot kért tőlem a szerző... szerencsére. Szerencsémre, és szerencséjére- mert egy ekkora érdekest csak a szív képes szeretetre méltatni. Az én szívem, apostoli türelmem, amellyel olvasom elmekóros, édes kollégám végtelen szlalomjait, agymenéseit, és könyörtelen grafománijának százlábújait. Erre ő azt replikázná: „száz láb buja itt - hol van az az egy, ki volnék szerelem és türelem, egy szer, de nem vegyszer, csak épp ember a világon, egyszer..." Valószínűleg a Kosztolányik szerettek így játszódni a szóval, a nyelv szerelmesei, szolgálatosai. Somló Gábor játszótársam szószolgálatos. Minden minőségben. Nagyon helyes ember, tehát van neki minősége! Nagyon nagy öröm neki, hogy ezt az általa is féltve őrzött minőségét megoszthatja a világgal. Mi is ez a minősége? Talán érzékenysége, szelíd humánuma? Kedves, és a világot féltő humora, gyöngédsége? Vagy féktelen keserűsége a világ eldurvulása okán? Felháborodásában szóvicceket fabrikál, hogy feketés humorral elviselhetőbbé tegye életterünket. O a lefelé biggyesztő clown, a sötét bohóc. Ezért is látszik kevésbé. Hátul áll, a hátsószínpad árnyékosabb felén... ott figyel minket, és onnan üzenget nekünk, hogy Bartolómeó Dipankrin toronyugrót, toronyugrás közben, toronymagasan elnyelte a víz! Mondom, zavarodott. Persze aki olvassa, az is. Persze az is zavarodott aki normális, és nem olvassa! Tehát: Olvassátok ki Somló Gábort! Nagyon sok szeretettel. Ámen Székhelyi József