Lukács György irodalomelmélete (dedikált példány) [antikvár]

Noha Lukács Györgyöt mély ellenszenv töltötte el a látványos ünneplések iránt, őszintén igényelte, hogy művei a marxista esztétika és filozófia fejlődésére termékenyítően hassanak. Sajnos még születésének századik évfordulóján sem mondhatjuk el, hogy életműve kielégítően vált volna szellemi életünk közkincsévé. A MTA Pécsi Bizottsága, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának Irodalomtudományi Intézete, valamint a TIT Baranya megyei Szervezete 1985. március 19-től 21-ig Lukács György születésének századik évfordulója tiszteletére tudományos emlékülést rendezett. A rendező intézményeket nem annyira az ünneplés szándéka vezette, hanem inkább az a célkitűzés, hogy elősegítsék Lukács György munkásságának kamatoztatását napjaink legnagyobb tudományos-kulturális problémáinak megoldásában. Ez a törekvés az emlékülésen igazi műhelymunkát eredményezett: a legújabb - Lukács életművére irányuló - kutatási eredmények válhattak a részvevők közkincsévé. Az emlékülés ugyanis országos érdekű rendezvény rangjára emelkedett ; a legjelentősebb Lukács-kutatók közül számosan mutatták be legújabb eredményeiket. Különösen örvendetes jelenségként kell értékelnünk a fiatal kutatók figyelemre méltó érdeklődését a Lukács-életmű iránt. Az emlékülés témaköre - Lukács György irodalomelmélete - lehetővé tette, hogy az elhangzott előadások úgyszólván a lukácsi életmű egész keresztmetszetét érinthessék: dráma-és realizmuselméletét, kritikai tevékenységét és nem utolsó sorban életének fő művét. Az esztétikum sajátosságát, sőt még művészetszociológiai vázlatát is. Az előadások középpontjába természetesen elsősorban Lukács tudományos eredményei kerültek. Minden tévhit ellenére bizonyossá vált az eredmények többségének ma is érvényes korszerűsége. Ez még pl. a sokat vitatott - a harmincas évek fő teljesítményét képező - realizmus esztétikájáról is elmondható.