Magritte-sziget (dedikált) [antikvár]

Egy móló kellett, hogy kívánni lehessen a fehérrel lemeszelt szöget. Egy móló kellett, hogy bevezessen csöndben a köd közepébe, táncszvit, meg áttetsző szövet, egy fűhegy s két láb leölni szivet. Esetleg sziget. A költő „elegendő színházába” (Montaigne) invitálja az olvasót, ahol „nézőnek tapsolni nem szabad”. A szerepek relativizálódnak, mérőónként ülnek a tengerfenéken, színház utáni tárgyak, helyek beszélnek helyettük. Meg ami felettük.