Manyika meséi és tréfás dalocskái (dedikált példány) [antikvár]

Békaesküvő - Gyerekek, csukjátok be a szemeteket, úgy hallgassátok a mesét! Elviszlek benneteket egy tópartra, egy csodálatos békaesküvőre. A bükki erdőben nyugalom honolt. A levegőben volt valami szokatlan, ami izgalomba hozta az állatokat. Lombos fák ágaskodtak a hegyen, hogy magukba szívják a nap első sugarát. Lenn a völgyben tó pihent, melyet szép, zöld pázsit szegett. A parton ágaskodó szomorú fúzfák ágai földig hajoltak. Az erdőben a fák súgtak, búgtak. Hangos békabrekegés zavarta meg a csendet. - Gyertek az esküvőre! Vízhangzott az erdő. Az állatok kíváncsian kérdezgették egymást: - Hallottátok? Ti tudtok valamit? Minden irányból gyülekezni kezdtek az emberek és az állatok. A tó körüli pázsiton ember nagyságú hely sem maradt szabadon. Elegánsan öltözött békák különféle hangszereken kezdtek el játszani a tó sarkában. Az égen színes szivárvány tűnt fel, amiből egy fátyol ereszkedett le és körbevette a tavat. Egy komp állt készenlétben, melyre óriás légballon szállt. Picike ajtók voltak rajta és tündérek álltak két oldalon. A fejüket virágkoszorú díszítette. A zenekar hangos furulyaszóval jelezte, kezdődik az esküvő. A tündérek nyitogatni kezdték a ballon ajtaját. A meghívott vendégek fegyelmezetten jöttek ki rajta. A legszebben díszített ajtón lépett ki a menyasszony és a vőlegény. A légballon azután felszállt a magasba.