Marokszedés [antikvár]

AJÁNLÁS Hatvanhét év irodalmi munkásságából vesz kézbe egy válogatást a nyájas olvasó. 1933-ban jelent meg először írásom a Nyugat hasábjain, s mindmáig örömöm és gondom folytatni ezt a szerény munkásságot. Aliogy átnézem ezt a kis válogatást, magamat is meglep, hogy mennyi mindenről írtam - talán mert oly sok minden érdekelt. Lehet, hogy ez a kíváncsiság tartott életben. S a láthatatlan szál, ami összekötött a magyar nyelvvel, a magyar irodalommal. Ha testben el is voltam szakítva az édes anyanyelvtől, lélekben mindig szilárdan tudtam, hogy odatartozom, elszakíthatadanul. És elégtételül szolgál, hogy - amennyire tudtam - mindig a 'jó ügyet' szolgáltam. Ha néha botlottam is, az csupán bocsánatos bűn volt. Együtt sodródtam a ragyogó és borzasztó huszadik századdal (ami pont olyan volt, mint minden előző század, mert az emberiség lehet hogy fejlődik, de nem változik), s most nemcsak egy új század, de egy új ezredév küszöbén - bármilyen mesterkélt is ez a megjelölés - ha számot vetek önmagammal, azt kell mondanom, hogy érdemes volt élni, érdemes volt írni, sok mindenről. Bízom benne, hogy az olvasót is érdekelni fogja ez a több mint félszázados tanúságtétel. Budapest-Diss, 2000. február