Márton Árpád (dedikált példány) [antikvár]

A huszadik századi erdélyi magyar művészet ruhatárában őrzök egy sötétzöld lódenkabátot, amelyből majdnem az alsókar közepétől kilógott a gazdája, s amely, rendeltetésétől eltérően nem lábszárközépig takarta, hanem már a térd fölött hirdette a hiány filozófiáját. Olyan volt ez a felöltő, mint a korabeli szocializmus: elnyűtt, de levethetetlen, maga volt a szegénység eleganciája, s „hosszú út porával kizsinóroz-tatott, sűrű könnyeimmel kigomboztattatott", amíg hajnali négytől este tíz óráig Kolozsvárról átgyalogolt Marosvásárhelyre, mert az érettségi diplomáját az iskolában felejtette, márpedig anélkül a sikeres felvételi vizsga ellenére sem voltak hajlandók beírni a főiskola első évfolyamára; „ha Körösi Csoma Sándor hát akkor én?! " Ezt az évszak-semleges kabátot Márton Árpád festőhallgató viselte Kolozsvárott, ahol „azt hiszem, 1961-ben vagy 1962-ben egy tárlat megtekintése közben olyasvalamivel és valakivel találkoztam, ami (aki) nem hagyott nyugodni. Vándor-olaj-tempera, vászon egyre mélyebben nyugtalanította tudatomat. Alig vártam, hogy visszatérhes-90x70cm, 1983 jgi^^ meggyőződjek ennek a nyugtalanító valaminek a hiteléről. [ ] A kép: Nagy Albert /Coszóscímű kompozíciója volt. Próbáltam értelmezni az üzenetet. Akkor nem tudtam megfogalmazni, de már az első érzés József Attila soraival csengett össze: »az igazat mondd, ne csak a valódit.« [ ] Belülről, a tér és az idő végtelenjéből áradt a való, az igaz. [ ] Később, amikor magamra maradtam, rájöttem, honnan volt az a döbbenetes vonzás azon az őszi délutánon, hogyan kerültünk azonos hullámhosszra. Valami olyasmit hoztam, hordtam magamban én is az ősi, ösztönös, nagy létproblémáról, ami ember és föld között meghatározatlan időn át alakul, de szavakba ritkán formálódik; az egyszerű emberek apáról fiúra továbbítják igen tömören az életfilozófiájukat. [ ] A barnáknak, szürkéknek és terrakotta vöröseknek volt egy belső zengésük, a képnek levegője volt, egyfajta illatot árasztott, valami olyanfélét, ami sokak számára fanyarul idegen, de kesernyésen igaz. [ ] Alulnézetből ábrázolja az emberi ala-