Másfél évszázad [antikvár]

Előszó „Jegyezd meg fiam, a vasút sosem megy tönkre, hajtogatta az édesapám. Szavai hatására választottam munkahelyül a szolnoki Járműjavítót" - hallottam Hajzlenczky Istvántól, a Jánnüjavítóban negyvenhárom év szolgálati időt eltöltött nyugdíjas esztergályosától, későbbi művezetőjétől. Lényeglátó ember lehetett az öreg Hajzlenczky, hiszen a szolnoki Jánnüjavító 2006-ban már alapításának másfél évszázados jubileumát ünnepli, s ligy tűnik, további évtizedeken (lehet, hogy évszázadokon?) át lesz meghatározó üzeme Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelyének. Százötven év! Milyen zúgó fergetegekkel, két világháborúval, gyökeres társadalmi változásokkal terhes időszak volt ez. S míg más munkahelyek (például, a fűrészüzem, a tejipar, a bútorgyár), kapuját bezárták, néhány üzem fénykora pedig leáldozott, a Járműjavító a kor követelményeihez alkalmazkodva mindig fejlődött, javultak benne a munkakörülmények, korszerűsödött a technika és a technológia. Szolnok és környéke sokat köszönhet a Jánnűjavítónak. A vasút kiépítésének jelentős szerepe volt abban, hogy a két rivális - Jászberény és Karcag - helyett az abban az időben hozzájuk képest fejletlenebb Szolnok lett 1876-ban a megyeszékhely. Évtizedeken át a családok sokaságának a Járműjavító jelentett biztos megélhetést. A gazdasági életben betöltött szerepe mellett - művelődési háza, mozija, könyvtára, inűvészeti csoportjai, és sportegyesülete révén - a város egyik legjelentősebb kulturális és sportcentrumává vált. A Járműjavító történelmének írásánál a már a rómaiaknál is érvényesített sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül) elv vezérelt. Remélem, ilyen gondolatokkal forgatják a kötet lapjait az olvasók, hiszen az indulatok idővel semmivé válnak, a tények viszont örökéletűek. Másfél évszázad történelmének apró részletekbe menő, a teljességre törekvő megírása részben kötetünk terjedelme, részben a háborús pusztítások, meg az iratok időközbeni selejtezése miatt nem lehetséges. Lehetséges viszont az üzem történelme vezérfonalának hű felvázolása. Munkám során erre törekedtem. Azt szokták mondani, hogy a múltban gyökerezik a jelen és a jelenben a jövő. A Járműjavító gazdag múltja, jelenlegi helyzete a biztos jövőt vetíti elő. Az üzem történetét feldolgozó kötet ennek a gondolatnak jegyében született. Bízom abban, hogy emlékeket ébreszt, reményeket táplál. így kíván tisztelegni azok előtt, akik alkotó munkával járultak és járulnak az üzem fejlődéséhez. A szerző