Mások tekintetében (dedikált példány) [antikvár]

„Hiába fürösztöd önmagadban. Csak másban moshatod meg arcodat." (József Attila: Nem én kiáltok) „Mivel a normákat a tágabb közösség határozza meg és konkretizálja, az egyén mindenfajta normatív tartalmat külső forrásból kap, semmit sem tesz hozzá és semmit sem vesz el a tartalomból. Mindenki a közösség nevében beszél, amelynek az adott személy egyedi képviselője. Az erkölcsi megítélés ily módon a mások tekintetében lakozik. Mások tekintete kíséri az egyén minden ténykedését." (Heller Ágnes: A szégyen hatalma) Az emberi létezés eredendően individuális jellege, s az egyén bele-vetettsége egy nem általa választott társadalmi közegbe tartós feszültség forrása a személyes és a társas lét dimenziójában. Minden kulturális rendszer alapvető törekvése ennek a feszültségnek a kezelése. A csoportos létezésre kényszerített egyén a kultúrája által kínált minták keretein belül alakítja ki személyes identitását. Ez a tradicionális tár-sadalmakban azt jelenti, hogy a hagyományos rend csak akkor képes fennmaradni, ha nem a lehetségesjegjobbként, hanem az egyetlen lehetségesként fogják fel. Éz a beállítódás döntő módon kihat az egyén önazonosságára. Alternatív életstratégiára nincs lehetőség, az egyén mindig másokhoz méri önmagát. A többiek tekintetében tükröződve látja cselekedeteinek, viselkedésének hatását, általa érzékeli, hogy a számára adott normarendszerben viselkedésmódja helyes vagy helytelen.