Másutt (dedikált példány) [antikvár]

A szabadság, Sancho Ha a szabadságról esett szó, nem is olyan rég csak a következők jutottak eszünkbe: Szabad szemmel. Szabadlábon. Szabad a pálya. Szabados nők. Szabad Európa. Szabad vegyérték. Szabad hely. Szabadrúgás. Szabadfoglalkozás. Szabad Nelson Mandela. Milyen különös - magára senki sem gondolt. A „szabadság vagy halál", mely a zöld hajdutzászlókra volt hímezve, olyasfajta szókapcsolatot jelentett csupán, mint például a Good morning a törülközőkön. Valami ki nem mondott közmegegyezéssel a szabadságról nem beszéltünk. Nem is annyira félelemből, mint szeméremből. Számunkra a szabadság kiméra volt. Azt mondom, kiméra, de ennek a szónak legalább két jelentése van: szép, de hiú ábránd, megvalósíthatatlan álom, és tüzet okádó, kecsketestű, oroszlánfejű, kígyófarkú mitikus szörny. Aki a közelébe kerül - meghal. S nem tudom eldönteni, a szabadság számunkra melyik kiméra volt. A dolgok most változóban vannak. Azt mondják, már szabadok vagyunk. Hát épp itt van a kutya elásva. Mihez kezdünk ezzel a nyavalyás szabadsággal? Mert ahogy egy szerb szatirikus mondja, a szabad ember azt gondol, amit akar, s azt eszik, ami van. Mi viszont mindig többre tartottuk az ellenkezőjét. Hogy azt együk, amit akarunk, s azt gondoljuk, ami van. A galádság csak az, hogy minket senki se kérdez. Felszabadítanak és kész. Mit ér holmi személyiség? Összességében mi vagyunk a legfelszabadítottabb nép a világon. 7