Megismerhető-e az "ezerarcú rákanyagcsere"? 2. (dedikált példány) [antikvár]

A cívisváros - cívisegyetem ?Bő hat óra az út Debrecenig, köze! annyi, mint Pest és Békéscsaba között, hiszen a távolság kétszázhúsz-kétszáznegyven kilométer; addig még ezerszer elszundíthat - gondolta Faluvégi -, de nem biztos, hogy fel is ébred a kora reggeli érkezésre, mert hozzászokott a késői felkeléshez. A ponyvaregény sem kötötte le, viszont eszébe jutott, hogy az utóbbi hónapokban nem sokat foglalkozott azzal, hogy milyen különbség lehet a hústejsav, a ráksejtekben előforduló tejsav, vagy az uborka savanyításakor keletkező tejsavmolekulák konfigurációja között, amire eddig még egyik kutató sem figyelt fel. A másik, ebből adódó probléma csak most merült fel benne, hogy vajon mivel lehet majd az új munkahelyén foglalkozni. Végezhet-e majd rákkutatást Debrecenben, és ha igen, akkor mivel kezdje, hiszen se ismerőse, se kísérleti állatok, se ráktörzsek. Az utóbbival kapcsolatban annyit kinyomozott, hogy Kellner professzort kell majd keresni. De milyen indokkal? Dörfischékre nem hivatkozhat, különösen, ha jó viszonyban volt a két professzor, mert akkor Kellner azt kérdezné, miért nem azoknál maradt tanársegédnek. Volt ugyan tartalék aduja, például az, hogy folytatni szeretné a Nobel-díjas Fibiger kísérleteit, aki azt állítja, hogy a paraziták jelenlétében gyakori a rákos megbetegedés, tehát ezek rákot provokálnak. Ha ez igaz, akkor kivonatot készít a sejtekből, és ezeknek rákot kell kiváltani, különösen a nukleinsavakban gazdag petesejteknek; egyébként talált már olyan utalásokat, hogy a nukleinsavak is okozhatnak rákot. Gondolkozott még azon is, hogy ha enyhül az idő, több napra hazautazik, meg Szegedre megy, hogy kipihenje magát; de eszébe jutott, hogy most már nem hallgató és a leendő főnökei mondják meg, mikor vehet ki szabadságot. Míg ezeken töprengett, elaludt. Arra ébredt, hogy az egyik utas azt mondja a másiknak:-Jó lesz készülődni, mert már elhagytuk Hajdúszoboszlót, nemsokára Debrecenben leszünk. Az órájára nézett, jóval elmúlt hét óra, tehát jelentősen késett a vonata, ami nem volt szokatlan, most még jól is jött neki, mert nem vitte tovább a vonat. Az elhanyagolt, még a háború nyomait magán viselő állomáson eligazították, hol találja meg a villamost, és hol kell leszállni az egyetemhez, hányadik megálló lesz az. Nem sietett, mert tisztában volt azzal, hogy itt sem kezdik hamarabb a munkát az egyetemen, mint Szegeden vagy Pesten, ezért bement a büfébe egy kávét inni. Közel sem volt olyan a forgalom itt, mint amilyen ilyenkor az Ilkovicsban, vagy a Nyugati büféjében szokott lenni, de az arcok, szokások, haneos-kodások, elhanyagolt külsők a pesti alvilágra, ingyenélőkre, tarhásokra emlékeztették.A villamos csak lassan poroszkált a pestiekhez képest, a befagyott ablakokon ki sem lehetett látni. Különben alig voltak néhányan a kocsiban, amikor fél óra múlva jelezte a kalauz, hogy le kell szállnia. A hatalmas épületben a liftes a negyedik emeletre vitte, előzékenyen még a csomagját is segítette elvinni a bejárathoz, melyre az volt kiírva: Állattani Intézet. A keskeny folyosóról a könyvtárba nyílt az ajtó, benne egy íróasztal, írógép és a titkárnő, ami arra utalt, hogy ez egyben iroda is. A köszönésre, bemutatkozásra kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és egy ötven év körüli, enyhén kopaszodó, bajuszos, mosolygós, ismerős arcú úr jelent meg, majd miután bemutatkozott neki, az azt mondta:-Mi már találkoztunk néhány alkalommal Szegeden, akkor te elsőéves lehettél. Ugyanis akkor én még ott voltam adjunktus Ábrahámnál, csak a második félévben megüresedett itt Debrecenben a tanszékvezetői állás és engem neveztek ki, docensi ranggal.-Jól emlékszem én is önre - mondta Faluvégi -, bár nekünk nem tartott órákat, viszont Bandikával, Horváth tanár úrral nagyon jó viszonyban voltam, bejártam hozzá és ő sokat mesélt önről. Csak jót hallottam tőle. Nem volt ennyire elragadtatva Ábrahámtól, ezt is elmondta, mert tudta, hogy az évfolyamtársaim előtt nem beszélhet, de bennem megbízhat.