Megmentett mondatok (Dedikált) [antikvár]

Régi naptárak, naplók jegyzetei, őrzött cédulák előbb-utóbb feleslegessé válnak. Túlhalad felettük az idő. Ám lehetetlen érzés nélkül kezünkbe venni azt, ami valamiképpen életünk része volt. Sőt, valami belőlünk, még akkor is, ha „csupán" MONDATOK. Szemétbe kerüljenek, tűzben semmisüljenek hamuvá? Szellem elleni vétek lenne, így aztán a 10, 30, 50 éve összegyűlt irataimból menteni kezdtem a régi-új mondatokat. Egy regényt folyamatosan kell olvasni, elejétől a végéig. Ez a könyv bárhol kinyitható. Bármelyik rész önmagában is olvasható, érthető. Minden gondolat, érzés, titok megközelítése önálló, és szemlélődés, elmélkedés, tűnődés tárgya lehet: meditációs objektum. Aki e mondatokat olvassa, ajándékba kap meglátásokat, felvillanó érzéseket, titkokat faggató kérdéseket, igaznak vélt tényeket, amelyekkel lehet vitatkozni, lehet elfogadni és ezáltal az olvasó, az együttgondolkodó saját benső világán dolgozik. A „megmentett mondatok" e személyes tevékenységhez ajánlanak segítséget, hiszen mélyükben gondolatgazdag érzések, érzelmekben izzó gondolatok rejlenek és ösztönös tudatossággal az igazságot, a jóságot, a szépséget és az Istent keresik. Mácz István