Megsejtett szavak (dedikált példány) [antikvár]

Húsz éve a romániai Sinaj-hegységben, a robogó Bukaresti gyorson meghalt egy magyar utas. Egy magyar költő, hírlapíró, Cserhát József. A veszprémi Napló munkatársa. Irodalmi múltja jelentős, neves lapokban működött közre. A Nyugat késői nemzedékéhez tartozott. Illyés Gyula tanítványaként a Magyar Csillag, Csillag, Kelet Népe, Erdélyi Helikon, Sorsunk, Életünk, Kortárs, Élet és Irodalom, Jelenkor, Dunántúl-antológia közölték írásait. 1949-ben a Balsai Föld című kötetére megkapta a József Attila pályadíjat. 1963-ban a Batsányi-díjat. Négy kötete látott napvilágot, irodalmi, publicistái munkássága jelentős, s ma még feltáratlan. Életéről Weöres Sándor írja: "Ágas-bogas még egyenetlenségében is egyenlő", Illyés pedig a vidéken "kallódó tehetségek" közül elsőnek Cserhátot említi meg. Tandori Dezső 1981-ben ír monográfiát életéről.Húsz éve, 1969 őszén a veszprémi fiatalok, róla, az Ő emlékére irodalmi kört alapítanak, édesanyja, és Ihász-Kovács Éva költő "élete párja" engedélyével az ő posthumus szerzői estjén. Ez a klub épp húsz éves. Méltán viseli névadója szellemiségét, népi-írói vonalát, és alkotói Cserhát szellemében viszik tovább emberi és költői akarását. A Nyugatos-vonal, nagy elődök Ady, Babits, Illyés, Kosztolányi, Szabó Lőrinc késői vonalán, a népi írók mozgalmának fejlődési tendenciáját követve, a "Cserhátos-földért"-szólás, a nép ébredése a világosságra. Ezt próbálja tovább éltetni, emlékét méltóképpen ápolni, programjának kitűzve a Cserhát Művész Kör.E kötetben megszólaltak, szellemi segítők, Fodor András költő, Cserhát József költői barátja Csányi László író, a méltó harcostárs, szerkesztőtárs, a Babitsi Kutatások mestere, Tandori Dezső az ifjabb nemzedék, Cserhát monográfiái írója, a kitűnő író, költő, műfordító éppúgy megszólal, mint a költő halálig társa Ihász-Kovács Éva, a nemrég Fekete István és Teszöv-díjat kapott asszony, az írónő, aki harcolt e kör fennmaradásáért, s mindazok kik itt megszólalnak, mintegy bemutatkoznak röpke pillanatában az időnek, hogy hírt vigyenek, adjanak a célról, annak további kitűzéseiről, s írott történelmet nyújtva egy költő nevének ébrentartásában.