Megyünk Amerikába - a kettős én (kétszeresen dedikált példány) [antikvár]

Prológus /III/' Ennek a képes levelezőlapnak a fehér felét 1958-ban /február 24-én/ töltötték be szöveggel. Ujjaim a sima, fényes papírt kóstolgatják. A színes oldalán Manhattan szíve vöröslik vadhideg téli alkonyatban. Előtérben a Rockefeller Center felhőkarcoló családja. A tornyok rideg üvegfelületeire rádermedt a farkasordító fagy halványlilája. Káprázatos. A szürke alépületekből kiálló sovány buildingek sziporkázó ablakezrei heves fénypont-ritmust éreztetnek. Elutasító és fenséges a város sziluettje. A jobb szélen az Empire megközelíti a kép felső szegélyét. Hívogató csoda, a világon az első száz emelet feletti. Hatodikos, azaz tizenkét éves voltam, amikor négy gyönyörű dán szalvétáért cseréltem ezt a levlapot, amely értékrendemben ritka kincsnek számított. /Talán mondanom sem kell, hogy akkoriban bélyeget is gyűjtöttem./ Lenyűgözött New York, ahol csoportokban állnak az ötvenemeletes házak, ahol esténként ezernyi neoncsík cikázik, ahol csakis bámulatos lehet az élet. Nálunk Pesten a kisebbek mellett egyetlen tizenvalahány emeletes épületecske árválkodott\ s ha lement a nap, majdnem sötét lett...