Mennyi, mennyi levegőre (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány.
Gittai István az a költőnk, aki mesei biztonsággal tudja elegyíteni a falu és a város élményvilágának elemeit, az otthonosság sajátos változatát teremtve meg ezzel. A gyermek világából megőrzött játékosság folytatódik abban a természetességben; amellyel immár a felnőtt bánik az idiómával, mindig facsarván, csavarván, változtatván egy parányit a szavak és a kifejezések használati módján, belopván a grammatikai térbe egy-egy sóhajt, rikkantást, kedély-elemet. Ő nagyon is fontosnak tartja a költői kedély jelenlétét és figyelemmel követését, vallván, hogy nem élhetünk érzékenységünk e műszere nélkül, mely egyaránt jelenti baro- és hidrométerünket, hőmérőnket. Kedvei és kedvetlenségei széles ívben és fesztávon hullámzanak, mintegy tavasztól őszig igyekeznek a kiküzdhető harmónia felé.