MI-2 típusú helikopterek alkalmazása a magyar hadseregben (dedikált példány) [antikvár]

Az emberiség már évezredek óta álmodozott a repülés megvalósításáról. Szárnyaló fantáziája megtalálható a mondavilágban, ahol héroszokat, félisteneket és szárnyas isteneket alkotott. Különböző nemzetek legendakörében és irodalmában előfordul az emberi lélek rejtett vágyának megnyilatkozása a repülés iránt. Kelet meséiben, az indiai és a görög mitológiában található utalás a levegőben való repülésről. A XVIII. és a XIX. században már egyre többen foglalkoztak a repülés gyakorlati megvalósításának különböző módozataival. A repülés úttörői sokat gondolkodtak és kísérleteztek, mire megvalósulni látták elképzeléseiket. Verejtékes és véres út vezetett a siker ösvénye mentén. Egyébként a repülésről s a szárnyalásról a halandónak mindig szép és csuda izgalmas dolgok jutnak az eszébe. A magyar repülés kialakulása és térhódítása a XX. század gyors technikai és tudományos fejlődésének lett a következménye. Aviatikusaink a mondabeli Ikarosz nyomdokain haladva (repülve) fokozatosan hódították meg a levegő végtelen birodalmát. Kezdetben csak a merevszárnyú repülőtákolmányok szelték a levegőt. Röpke évtized múlva pedig már motor hajtotta eszköz is a levegőbe emelkedhetett. A múlt század közepén már sugárhajtású repülőgépek hasították a légóceánt. 1961. április 12-én pedig az ember teremtette űreszközzel, a halandó elhagyhatta a sárgolyót, s kijutott a világűrbe. A merevszárnyú repülőeszközök mellett az 1940-es évtizedben megjelentek a forgószárnyas gépek is. Ezeket a helyből felszálló eszközöket helikoptereknek nevezték. A helikopter szó egyébként görög eredetű, a helix (csavar) és pteron (szárny) szavak összetétele. Később- a jellegzetes forgószárnyak miatt- a "szitakötő" nevet kapták. Legfontosabb jellemzőjük ezeknek a forgószárnyas masináknak az, hogy az alkalmazásuk és üzemeltetésük nem követel különösebben kiépített infrastruktúrát.