Míg meg nem haltak (dedikált példány) [antikvár]

Részlet:3\Cem Halira mequ a játéiavavallomással jóiért) elöhancjolás az Olvasónak és macjamnaaíra játszottunk nem volt iyazi tétje, oltárom vavszemet elém húztam, ötöt elhalászott előlem az eauiK játszótársam, a másik átsöpörte elém, amit tőle nyertem, hol elfoayott elölünk a lat), hot szaporodott, a véyén eyyvekotortuk az eyészet, és újra a mázas csuporva került az összes lavszem. kockázatmentes és felelőtlen, jókedvű és gondtalan, mécjis izgalmakat adó, nyerésre és yyőzelemre inyerlő játék volt, épp olyan, amilyen a yyermeklétünk ártatlan, és ifjúsáyunk felhőtlenül loldoy, későiéi életünket is alakító, és meghatározó időszaka. Ma-yára valamit is adó, komoly kártyás éalra nem ultizik, nem huszon-eyyezik, és leyfőképp nem ferllizik. 8>zek komoly, férfias, kockázattal járó, eyymás kifosztására is alkalmas játékok, ráadásul a feréli hazárdjáték, kis tétre játszva nem ördöytől való, de iyazi kártyás, a fél tucat bontatlan paklival házaló vérleli hazardőr nem játszik kis tétre, azért az asztalhoz se ül, a nyerés motiválja, mey a nyerési váyyyal járó extra izgalom, az adrenalin szint léahajószerű emelkedése.cA téesz nayytermééen eay viseltes mandinerü biliárdasztal, és a fémpénzektol kikoptatott, nyereséaüket kaszáló nyertesek kezétől kifényesedett, esténként kártyaasztalokká lett étkezőasztalok gyűjtötték össze a játék izyalmára, és a megnyerhető pénzre ácsinyózó falubelieket. aA kevés keresményüktől semmit sem kockáztató leaidőseééek