Mindig veled leszek (dedikált) [antikvár]

„Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni…” Kirner András tapasztalatból tudja ezt. Gyermekkori tragédiák sora szőtte lelkébe azt a fájdalmat, ami ott lüktet verseinek szívében. Mert a fájdalom könyvét írta meg. Megszenvedettség ihlette a lírai önvallomást, önanalízist. A könyv vigasz- és válaszkeresés. Kérdezés és emlékezés. Kiáltás és csend. Hűség és gyász. A legmélyebbről fakadó érzelmek és hosszú évek óta hordozott sebek válnak tapinthatóvá, kapnak hangot a verssorokban, hogy átlényegüljenek és felszabaduljanak… felszakadjanak és begyógyuljanak, begyógyulhassanak. Amikor pedig már nincsenek szavak, ahol az emberi nyelv már kevés, ott „szólalnak meg”, lelkünkön finoman végigrezdülve Gázsity Barbara rajzai, hogy hidat építsenek a gondolat és az érzékek között, hogy teljesebbé tegyék a befogadás élményét, hogy kimondják a kimondhatatlant. kissa – egy lelkes mentor