Molnár József (dedikált példány) [antikvár]

Molnár József élete átfogja a biedermeier kort. A XIX. század elején együtt indul az újraébredt magyar művészettel, fénykora ennek a polgáriasodásban fogant művészetnek kifejlődésére esik és a századdal együtt hagyja el azt, átadva helyét és művészetét a XX. század nemzedékeinek. Benne él a kibontakozás bizonytalansága és félénksége. Nem az elmult korok fényének revelációja mint Markó, nem felröppenő szikra, mint Borsos, nem szintetizáló erő, mint Barabás, hanem a korszak formáló erőinek hordozója. Bár művészete nem követi tisztán sem a klasszicizmust, sem a biedermeier, sem a romantika vagy realizmus útmutatásait, egyéni művészete korával mégis mély pszichológiai kapcsolatban áll. A lelki feszültség teszi a művészeket türelmetlenné saját koruk igazságaival szemben. Molnár József szelídlelkű, békés ember volt, azért lehetett a XIX. század első felének kifejezője, annyival is inkább, mivel maga a kor is békés, szertelenségektől ment...