Móricz Zsigmond nyomában Zagyvarékason (kétszeresen dedikált példány) [antikvár]

Ez a kötet egy olyan hagyomány elindítója, illetve kibontakoztatója kíván lenni, amely tudatosítja Zagyvarékas lakóiban, hogy Móricz Zsigmond életművére jó okunk van odafigyelni. Munkái rólunk, értünk szólnak, s nem csak azok, amelyekben felfedezhetők a helyi vonatkozások. Ám ebben a könyvben a gyűjtemény összeállítói arra törekedtek, hogy azokat a műveket gyűjtötték össze, kiegészítve dokumentumokkal, Móricz munkásságát elemző tanulmányokkal, egyéb írásokkal, amelyek szereplőire, ha időközben el is távoztak az élők sorából, sokan még ma is emlékeznek: idevalósiak voltak. S olvasva regényeit, novelláit, emlékeznek magára az íróra is, aki a XX. század szépprózájának mindmáig legnagyobb képviselője. Jelentősége a regény- és novellairodalomban csaknem olyan méretű és olyan hatású, mint Adyé a költészetben. Elbeszélő művészete mellett a hazai drámairodalom megújítója, legjelentékenyebb publicistáink egyike és költőként a legjobb magyar gyermekversek szerzője. Lassan érlelődő művész volt, harmincéves koráig kereste magát, mondanivalóját. De attól kezdve, hogy a Hét krajcár novelláskötetével 1909-ben, majd Sárarany című regényével 1911-ben belerobbant az irodalomba, nemcsak elismert nagy jelentőségű író, de központi alakja a magyar szépprózának, aki hamarosan túlemelkedik a körülötte keletkező indulatos vitákon. Rendkívüli tehetségét, ábrázolókészségét és hatását kezdeti ellenfelei is kénytelenek elismerni. A tiszántúli Alföldről érkezett, a vidéki társadalom keresztútjairól indult. Édesapja feltörekvő, gazdagodó parasztember volt, édesanyja elszegényedett famíliából származó úri kisasszony. Az apai elődök nehéz munkájú falusi szegények, az anyai elődök papok és egyéb értelmiségiek, de még bárónő is akad a családfán. Az évszázadok óta ellenzékieskedő kálvinista magyarok minden rétegének hagyománya találkozott Móriczéknál, ahol a paraszti többre vágyás eleve igényelte, hogy az értelmes fiú igenis értelmiségi pályára menjen. Móricz Zsigmond azonban sokáig nem találja meg saját továbbfejlődésének világát. Középiskoláit kitűnő református kollégiumokban (Debrecenben, Sárospatakon) végezte. Ezeknek az emléke tér majd vissza a serdülő és a kamaszkort ábrázoló regényeiben, többek közt a Légy jó mindhaláligban. Ezek egyszerre kitűnő korképek, és a fejlődéslélektan művészi dokumentumai. Jó műveltségű ifjúként keresi a továbbfejlődés útjait. Előbb családi hagyományok alapján papnak indul, de hamarosan ráébred, hogy ez mennyire nem neki való.