Mű- és valódi élvezetek (dedikált) [antikvár]

A ​kötet Kálmán C. Györgynek az elmúlt 12 évben megjelent magyar irodalmi tárgyú kritikáiból válogat. Az első rész a közelmúlt örökségével foglalkozik (Rejtő Jenővel, Nagy Lászlóval, Mándy Ivánnal, Mészöly Miklóssal stb.). A következő fejezet kortárs írókról közöl két-két méltatást, Bodor Ádámot, Konrád Györgyöt, Parti Nagy Lajost, Tar Sándort, Kukorelly Endrét és Háy Jánost méltatja. Végül a harmadik rész az Esterházy Péter munkásságáról írott recenziókat tartalmazza, zárlatként a Fuharosoknak az olvasói vizsgálódásokra is reflektáló szimbolikus érvényű elemzésével. „Nem tudom, vannak-e tanítványai vagy követői Kálmán C. Györgynek, a kritikusnak. …annak tudniilik, aki az ő általa járt utat választaná, legelőször is ki kellene alakítania az övéhez hasonlatosan egyéni, rugalmas, humorral és töprengéssel megalapozott kritikai beszédmódot. Neki nem lehetnek »klónjai«, mert nem gyárt készen átvehető nyelvi paneleket, hanem a tárgyhoz alkalmazkodva minden szövegében újra kitalálja magát. Diskurzusára ráadásul olyasfajta játékosság jellemző, amely nem tartozik az elsajátítható képességek közé; vagy megvan valakiben, vagy nincs meg. (…) Nem véletlen, hogy a kötet első írása Rejtő Jenőről szól; ennek a szerzőnek a humoráról ugyanis a látszat ellenére igen nehéz a közhelyeket elkerülve beszélni. (…) Természetesen ennek a kötetnek az olvasója is ítéletet alkot majd a kritikusról; megkísérli feltárni az időben-tematikában távoleső írásokat összekapcsoló mentális struktúrát. …esetében ez nehezebb az átlagosnál: a markáns személyiségjegyek kétségtelen jelenlétét ugyanis mindig ellensúlyozza a már említett »termékeny kétely«, a határozott kijelentések iránti bizalmatlanság. De hát éppen ettől valódi (és nem művi) élvezet könyvének olvasása.” (Angyalosi Gergely, Élet és Irodalom, 2002. november 15.)