Munkaműveletek fárasztó hatásának pszichológiai vizsgálata kenderfonógyári munkásoknál (dedikált példány) [antikvár]

A Szegedi Kenderfonógyár (vállalatvezető : Nagygyörgy Mária) közleménye MUNKAMŰVELETEK FÁRASZTÓ HATÁSÁNAK PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATA KENDERFONÓGYÁRI MUNKÁSOKNÁL DR. GERÉB GYÖRGY és VIRÁGH LiSZLÓ A munka termelékenységének növekedése több tényezőnek függvénye. A társadalmi és technikai feltételek mellett egyre nagyobb szerepet játszik a munkát végző ember személyes hatása a termelés egészére. A nagyobbrészt fizikai munkát igénylő feladatok is mindinkább „szellemi" természetűekké válnak az automatizáció folyamatában. Ismeretes, hogy az egyre bonyolultabb gépek kezeléséhez mind differenciáltabb szakértelem szükséges. Az eredményes termelést tehát a technikai feltételek mellett a tartós, zökkenőmentes munkavégzés — és ennek előfeltétele: a munkás frissesége — nagymértékben meghatározza. A testi egészségi állapot mellett gondolnunk kell a személyiségstruktúra harmóniájára is. Csakis a kiegyensúlyozott, megelégedett dolgozó munkabírása biztosíthatja az egyenletes termelést. A Szegedi Kenderfonógyárban méréseket folytattunk különböző munkaműveleteknél. Megvizsgáltuk, hogy a dolgozóknál hogyan változik meg az egyes munkaműveletek elvégzésére fordított idő a fáradtság hatására. Egyidejűleg reflexometriás és tremometriás vizsgálatokat is végeztünk. Mindhárom műszakban méréseket eszközöltünk egész héten keresztül a műszak megkezdése előtt, majd kétóránként és a műszak befejeztével. „Gerfesz" féle reflexo-meterrel a másutt leírt eljárási mód szerint (geréb, 1957, 1959.) 5—5 fény-, illetve hangingert adagoltunk. A vizsgált személyeknek a fény- és hang észrevételekor gomb lenyomásával kellett válaszolniok. Az így kapott reflexometriás időátlagokban a gép működési ideje (185 msec) is bennefoglal-tatik. Az általunk szerkesztett tremometer segítségével szintén méréseket végeztünk. Külön rögzítettük a tremometriás vizsgálatok során a feladat megoldásához szükséges időt és a hibák számát (Gebéb, 1960). A textilüzem jellegének megfelelően a leggyakrabban előforduló munkaelemeket emeltük ki: a szálfűzést és a szálszakadás kijavítását. Kétóránként mértük ezen munkaműveletek végzésére fordított időt. Egy-egy alkalommal átlag 5—8 mérést végeztünk és naponta 50-80 adatból tudtunk általánosítani, átlagot vonni. Ez heti mintegy 300-400, egy dolgozóra pedig megközelítően 1000 mérési egységet jelentett. Részletesen feldolgoztuk három munkásnál a délelőtti, délutáni és éjszakai műszakban kapott vizsgálati eredményeket. Az így nyert adatok alapján választ kerestünk arra a kérdésre, milyen mértékben függ össze a műveleti egységek heti és napszaki, továbbá műszakok közötti változása a dolgozók fáradtságával. A reflexometriás és tremometriás értékek együttes elemzése és a műveleti egységekkel való összehasonlítása adott alapot következtetéseink számára. Jellegzetes összefüggést találtunk a munkaműveleti egységekre fordított részidők, valamint a tremometriás és reflexometriás mérések alakulása között. Tapasztalatunk szerint a fáradtság hatására szignifikánsan megnőnek 294