Mutatvány a Juhász-szótárból (dedikált példány) [antikvár]

Sok-sok kísérletezés, hazai és külföldi tapasztalatcsere során formálódott ki Juhász Gyula költői nyelvének az a feldolgozási módja, amelyet A juhászszótár próbafüzete" címmel állítottam össze. [1] A már korábban rögzített elvi alapvetések [2], valamint a szerkezeti felépítés tervezete [3] a gyakorlati kivitelezésben is alkalmasnak, megfelelőnek bizonyult. De már a szócikkek kidolgozásának egyes részletkérdéseiben többféle változtatásra volt szükség; legalábbis ezt kívánták meg bizonyos gyakorlati, célszerűségi szempontok. Tehát az alább következő mutatvány elvi alapvetésében, felépítési rendszerében megegyezik a Próbafüzetben közölt szócikkekkel, csupán a cikkek egyes részeinek kidolgozásmódjában van több-kevesebb eltérés.Minthogy bizonyos ismétlések a különböző szócikkekben a szótár természetéből adódóan elkerülhetetlenek (pl. az Emlékké szépül a remény" mondatnak három címszó alatt kell szerepelnie) fontos, hogy legalább egyazon szócikken belül ne legyen ismétlődés. Ezt a racionalizálási törekvést a Próbafüzetben oly módon igyekeztem megvalósítani, hogy az értelmezés után közölt költői szöveget a stilisztikai értékelés, illetve mondattani szerep megjelölése céljából utalással, a lelőhelynek megfelelő indexszámmal (törtszámmal) jelöltem. Ez az eljárás kétségkívül sok helymegtakarítással jár, a statisztikai módszerekkel dolgozó kutatónak is segítséget nyújt, de nagyon nehézkes, és semmiképpen sem alkalmas a szélesebb körű, gyakorlati célok, iskolai oktatás, nyelvművelés stb. segítésére. Márpedig a tudományról, a kutatómunka céljáról vallott, mai felfogásunkkal merőben ellentétes volna az olyan álláspont, amely nem venné figyelembe a gyakorlati, társadalmi igényeket. A szótárnak tehát feleletet kell adnia nemcsak arra a kérdésre, hogy a költői mű valamely szava hogyan, milyen jelentésben értelmezendő vagy értelmezhető egy bizonyos szöveg keretében (persze ez is feladata), hanem arra nézve is közvetlen tájékoztatást kell nyújtania, hogy egy gyakori melléknév milyen jelzős szerkezetekben fordul elő, hogy valamely igének milyen határozói vonzatai vannak, hogy költőnknek melyek a gyakori (akár másunnan vett, akár maga gyártotta) állandósult kifejezésformái (kliséi), hogy melyik igéhez milyen igekötőket illeszt, hogy egy bizonyos névszónak milyen jelzőit, milyen ragozott alakjait alkalmazza stb., stb. Az ilyen és hasonló gyakorlati követelmények késztettek arra, hogy az egyes szócikkeken belüli rendszerezést módosítsam.