Műveltség és hagyomány (dedikált példány) [antikvár]

A Magyarország északi területén élő palócság csoportjait a néprajzi irodalom földrajzi szempontok szerint különbözteti meg. Szól nyugati és keleti palócokról, említ honti, nógrádi, hevesi, borsodi, gömöri, illetve cserháti, karancsaljai, mátrai, bükki palócokat. A palócok egyik csoportjának tartja a barkókat. A palócság eredetével, elnevezésével, táji csoportjaival foglalkozó bőséges irodalomban sem találjuk meg azonban ennek az etnikai csoportnak, sem kisebb alcsoportjainak megnyugtató körülhatárolását. Egyedül a kulturális jelenségek alapján ezt az elhatárolást kockázatos megkísérelni, mert a műveltség területén minden határhúzás szükségszerűen önkényes. Nem húzhatunk éles határt a 'palóc' és a 'nem palóc', sem a 'keleti' és 'nyugati palóc' között, nem különíthetjük el élesen a keleti palóc területen belül a "barkók földjét", de az egyes néprajzi csoportok és alcsoportok integráns kulturális alkatát, sajátos, egyéni struktúrájú műveltségét mégsem vonja kétségbe a néprajztudomány. Kutatási területemet keleten a Sajó, nyugaton a Tarna folyó, délen a Bükk-hegység, északon a csehszlovák határ övezi. Ez a terület fedi a keleti palócok földjének legnagyobb részét. Gyűjtőterületemen belül több kisebb tájegység határai rajzolódnak ki. A Sajó, Rima, Hangony és a Gortva folyók, ill. patakok által közrefogott dombságot a nép Erdőhátnak nevezi. A Sajó, Hangony és a Bán vize által határolt területet Hegyhátnak ismeri. A Tarna Pétervására környékén kiszélesedő medencéjét, a folyó által szétterített, finom homokról, Homoknak mondja. A földrajzi irodalom ezeket a tájneveket nem használja. A Bükk és az országhatár között elterülő dombságnak nincsen általánosan elfogadott neve. Nemrégiben Bulla B. az Ózd-Pétervásári-dombság vagy a Heves-Borsodi-dombság elnevezést javasolta.