Művészet a XVIII. századi Óbudán (aláírt) [antikvár]

Előszó: A „Művészet a XVIII. századi Óbudán" című kötet megjelentetése újabb bizonyítéka annak, milyen gazdag tárháza van Óbudán a művészeteknek. A kétezer éves település városelődje Aquincum már az időszámítás kezdetén szervezett lakóhely, a III-IV. században hatvanezres lélekszámú város. A középkorban hosszú ideig királyi város, majd a királyné városa volt. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesül Budapest székesfővárossá. A kétezer év alatt minden korszak létrehozott valamit, amelyet a következő gazdagított, s amelyet a történelem viharai sem tudtak teljesen lerombolni. Sok építészeti emlék van, amely maradványaiban és felújítva is megigézi a mai látogatót. Ez az igézet keríti hatalmába azokat is, akik felújított állapotában látják az eltörölt trinitáriusok kiscelli templomából való Szent Ivót ábrázoló olajfestményt. Büszkék vagyunk arra, hogy Óbuda „befogadó" város volt. Buda töröktől való visszafoglalása után nagyszámú telepes talált itt új hazára. Ezek a telepesek - svábok, szlovákok, rácok, zsidók - békében megfértek egymással, hagyományaik fenntartása mellett gazdagították kultúrájukkal lakóhelyüket. Azt kívánom a jelenkori és jövendő óbudaiaknak, hogy ettől az emberséges gondolkodástól ne szakadjanak el, szeressék ezt a városrészt, legyenek büszkék kincseire, és őrizzék meg utódaik számára is.