Nagylátószög (dedikált példány) [antikvár]

Életművét, mely fontos híradás századunk magyar valóságának emberöltönyi idejéről, a termékeny ellentmondások jellemzik. Önéletrajzi költőtípus, de ismeri a közvetett versbeszédben rejlő lehetőségeket, mint ezt bibliai témájú versei vagy olaszországi útjának különleges formában, makámában írt összegzései (pl. Via Appia, Etruszk szarkofág stb.) bizonyítják. Racionális beállítottságú alkotó, aki gondolatait, eszméit épp olyan valóságnak éli át, mint életrajzának külső eseményeit. Verseiben állítások és tagadások, tételek és ellentételek, okok és okozatok látszólag könnyen átlátható, valójában bonyolult rendszere közvetíti a lírai hős töprengéseit. Ugyanakkor az is igaz, hogy e meditációk során a költő újra meg újra eljut az ész és a logika korlátainak felfedezéséhez. Az immanencia mögött a transzcendencia birodalmát már a ráción túli hit segítségével tapintja: Versbeszédének latinos emelkedettsége és élőbeszédszerű közvetlensége, ha nem is ad választ e líra jellegzetes beszédmódjára, mégis közelebb visz a lírai hitelesség Vas István-i gyakorlatához.Ez a hitelesség a homo morális mélységesen mély életismeretéből fakad, amihez finom kísérő hangszerként társul a valóság érzelmi átélése. Ám az is igaz, hogy a vers-én szívesen leplezi és/vagy ellenpontozza érzelmi megindultságait. Az irónia és önirónia ilymódon fontos szerephez jut e költészetben, amely többek közt e tulajdonságának köszönhetően bontja le a nyugatos versideálban jelen lévő emelkedettséget. E sokféle hangszín az érvelő higgadtságtól az ellágyult megindultságig számos hangfekvésben szól.