Bővebb ismertető
Saád Katalin 1944-ben született Budapesten. Előbb jogot tanult, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett. 1968-tól publikál színházi szakcikkeket. Két kötete jelent meg: Találkozások (Szépirodalmi Kiadó, 1984.) Csupaszon (noran könyvkiadó, 1997.) 1976. március 1. Intellektuális fecsegések, a lélek rejtelmei és egyebek. Egyedül annak a szónak van létjogosultsága, mely eltatál a Másikhoz, s annak a gesztusnak, mely kiszabadítja. 1982. január 30. Meg kell teremtenem magamban a kíváncsiság eleven szellemét. A történések kimenetelében nem szabad, hogy igazán érdekelt legyek! A lélek ama nyugalmát elérni, melyben az események nem okozhatnak egyensúlybillenést. Ez szabadság lenne! 1998. április 1. Most már lábadozni szeretnék és gyógyulni. És megváltozni. Egy másik emberként szeretnék fölépülni ebből a halálos betegségből. Azt akarom, hogy mindig vissza tudjak lépni a jövőbe az ítélkezés elől. És hogy el tudjak fogadni mindenkit annak, aki. Önmagamat is. Arra gondoltam, érthető, hogy úgy érzem, nem tudok Anya nélkül élni. 53 éven keresztül volt anyám - hogy éljek ezentúl nélküle? Arra gondoltam: Anya halála, úgy látszik, nem összekötni fog bennünket, hanem csak fölerősíti majd a testvérvillongást. Éreztem, ahogy beindul bennem a bizonyítási reflex. Egy nő, egy női arc, egy női arcképvázlat a huszadik század második feléből, annak vége felé. Napló, amelynek Saád Katalin, nagyon találóan a Naplómmal szemközt címet adta. A kötet nyersanyaga a szerző kisgyermekkorától vezetett naplója, mégsem mondható, hogy napló csupán. Több annál: naplóregény, egyben hiteles dokumentum. A Naplómmal szemközt két egyforma egységre bontható. Egyfelől ott van a napló főhősének küzdelmes élete. Ez az az élet, amelyet felnőttkorunkig valamennyien megélünk, és mindannyian sajátos fájdalommal töltünk meg. A gyerekkor és a felnőtté válás drámai fordulatai, küzdelem a "szülői önkénnyel", világnézeti magánháborúk őszinte leírásai olvashatók itt. És a nővé válás drámái. Van még egy másik fontos vonulat is a - szerelmeké. Saád okosan az ízléssel kerüli el az intimitásokat miközben közismert művészekről ad nagyon közeli, nagyon emberi portrévázlatot. Saád Katalin harmadik könyve okosan megírt kordokumentum, fájdalmas megfogalmazása a kornak, amelyben valamennyien éltünk, és élünk még. Nagyszerű olvasmány egyben, ami szakmai sikert is ígér.