Naxosz felé (dedikált példány) [antikvár]

Elfogódott tisztelettel vettem kezembe Prosszer G. Júlia: Naxosz felé c. kötetének első részét. Elfogódottan: két okból: egyik érzelmi ok: a szeretet, az ifjúság, a magyar táj, hazánk egyik legszebb táján játszodózás, a másféle képesség, tűnő illúziók, s a nehezen megtalált élet. Másik ok: Galgóczy Erzsébet mint Mester, s az általa szeretett tanítvány kötete. Némi félelem ami megindította bennem a sorompót: a Másság, De, hisz mint írónk is írja: Tőlem semmi sem idegen ami emberi". Junus-arcú főhősével, a fiú-lány relációval még nem találkoztam utam során. Ám, mégis ilyen remek, egész, kerek történet, egy lélek, aki keresi önmagát, egy újdonsült író azt boncolgatja, hogy a saphói-szerelem, és az érzéki így él bennünk az már izgalmassá teszi, könyvét. Naxosz felé. Egy elképzelt, de szebb sziget a Mindenség óceánján, egy előítéletektől elvonatkoztatható, egy újszerű látásmód, és csupa fényvirágok, tájleírások váltják egymást a könyv lapjain, s látni vélem a boristent, aki Naxosz szigetén boldogan él Ariadnével, látni vélem Lesbost, és látom egy mesebeli táj belbukkanását, olyat, amilyent, még nem talált más, és íme, újból eljutok az ifjú, TESZÖV-díjas íróhoz: Prosszer Júliához, az újságíróhoz, a nemesveretű-tehetséghez, aki elhiteti velem, hogy az Élet így szép a maga rendhagyóságában, a maga szépségében, és Másságában, és az egész egyszerre olyan természetesnek tűnik, hogy úgy adom át a lektornak, az előolvasónak, olyan szeretettel, olyan áhítattal, ahogy Galgóczy Erzsébet a Mester tette volna, s azzal a bíztatással, hogy bátran írjon, mert érdemes, és aki egyszer felvette a tollat az elkötelezte önmagát örökre e szép hivatásra. írásaiban él, szinte rendhagyóan az erdő, a táj, a bokor, énekelnek a madarak, és tájrombolásunk eszünkbe sem jut. Ezért is jó a kötet, mert fellép a zöld-szeretet, leborul a természet és annak alkotója Isten előtt. Regénye egy triptihon nemes első része, az ifjúi évek, az emberréválás, és a kamasz küzdése a felnőtté válás felé. Ugyanakkor hazánk egy szép tájleírásának is része, hisz a nemes Bakonyvidéken játszódik, ott ahol a híres Zirc, Veszprém, Székesfehérvár, Mór és a többi ősmagyar hagyományain élnek. A nevezetes Cuha patak völgye, a Bakony rengetege. így lehet tettenérni Prosszer G. Júlia zsenijét, és akarását, amikor elindul a lélek szirtfokain, hogy jobban, és szebben lássunk. Könyvéhez kívánok sok sikert, és nemesveretű elfogadtatást, hisz ő adja nekünk ezt, a földi örömök barátja, és a natúra örökös szerelmese. Megannyi zöld apró jelzés ez a jövő felé, olyan jövő felé, amely meghazudtolja a múltat, és a Másságával is a jelenben él.