"Ne hagyjátok a templomot..." (aláírt példány) [antikvár]

Előszó Az elmúlt évtizedben épült hazai református templomokról készült könyvet tartja kezében az olvasó. A szerző az 1990 után megépült vagy építés alatt álló negyvennyolc templomot, valamint három megtervezett Isten házát mutatja be és elemzi. A legújabb szakirodalom a protestáns templomépítészetet a művészettörténet-tudomány mostohagyermekének nevezi. A megállapítás nemcsak a nyugat-európai templomépítészet fejlődése feltárásának hiányosságait érzékelteti, hanem egyúttal jelzi a magyar anyag feldolgozásának szükségességét is. Az 1945 előtt épült protestáns (református) templomok bemutatása, szakmai feldolgozása jórészt megvalósult, de a kortárs református templomépítészet elvi kérdéseinek tisztázása mind a mai napig nem történt meg. A szerző erre a hatalmas feladatra vállalkozott, ezért a kezünkben tartott munkának ez az egyik legfőbb értéke. A könyv első fejezetében áttekintést kapunk református templomszemléletünk bibliai alapjairól, valamint a nyugat-európai, főleg svájci, francia és németalföldi protestáns templomépítészet történeti fejlődéséről. A szerző összefoglalja a 16. századi hiányos és kevés építészeti anyagot, valamint bemutatja a reformáció korában örökölt templomok belső architektúrájának átrendezését, majd az első újonnan épített református templomokat. A következőkben áttekinti a református templomépítészet Európában elterjedt fő típusait, megoldási kísérleteit és elméleteit a 17. századtól napjainkig. Mindezt a nemzetközi szakirodalom alapján teszi, melynek eredményei az átlag olvasó előtt kevésbé ismertek. A bemutatott templomokat és templomépítési teóriákat számos képi dokumentummal (alaprajz, látványterv, ábrázolás, keresztmetszet) illusztrálja. Nem kíván állást foglalni a modern és posztmodern európai protestáns templomépítészet egyik formája, értelmezése mellett sem, amelyek éppúgy emlékeztetnek színházra, csarnokra, amfiteátrumra, mint templomra, de joggal hangsúlyozza: „A protestáns templomépítészet nem egy szokványos építészeti feladat a sok közül, hanem ennek megvannak a maga törvényszerűségei, és teológusok bevonása nélkül nem oldható meg ez az építészet". A második fejezetben a magyar református templomépítészet kutatásának eddigi történetéről kapunk összefoglalást. Schulek Frigyes (1885) és Petz Samu (1888) tanulmánya után a millennium hatására kezdődik meg a magyar középkori építészet jelentős szeletét képviselő református templomok feldolgozása. A teológiai és liturgiái szempontok első megfogalmazói: Katona György (1894), Réz László és Magyar Vilmos (1909). A modern templomépítészet szempontjából azonban az első jelentős lépést egy elvi, liturgiái tisztázás felé Csikesz Sándor teszi meg „A református istentiszteleti hely fogalma és megépítésének irányelvei" című tanulmányában (1934)...