Nem vagyok már gyerek (dedikált) [antikvár]

Kötése középen sérült, két részre vált.
Kötvélyes Dia (12 éves) kedvenc gondolkodó helyére húzódott, az ablakba. Azon töprengett, mit szóljon hozzá, hogy följegyzéseit könyvben akarják kiadni. Aztán úgy döntött, nem szól semmit. Mert mit is szólhatna. A felnöttek akármilyen komoly ábrázattal mondják, hogy gyere kislányom, fontos megbeszélni valónk van, úgysem igazán kíváncsiak rá, hogy a gyereknek mi a véleménye. Esetleg megpróbálják bemagyarázni neki, hogy ő is ugyan azt akarja. Hát igen, NEHÉZ GYEREKNEK LENNI - gondolja ismét, mint korábban sokszor és öles léptekkel a szobája felé indul. Az ajtóban mégis azt morogja: Nem bánom! És tényleg nem is bánja. Hátha könnyít a többi gyerek gondjain, ha megosztja velük tapasztalatait a világról! Hátha esetleg a fejéhez kap némely felnőtt és rájön, hogy a gyerekek sem hülyék!