Nyáry Éva festőművész (dedikált példány) [antikvár]

SZÍRIÁBAN Tanulmányok, bemutatkozás Damaszkuszban Mindannyian sokféle hajlammal, képességgel születünk, amelyek több-rö-videbb ideig szunnyadnak bennünk kibontakozásra várva vagy elhalásra ítélve. A versmondás, éneklés, a szerepjátékok, a „produkció" óvodás korban elsősorban a figyelem felkeltésére szolgál, a személyiség alakulásának részeként funkcionál. Legtöbb gyerekben működik a rajzkészség is, az iskolai foglalkozások még a tinédzser kor első éveiben is bőven tanúskodnak erről. Legfőképp környezetüket másolják, családtagjaikat, barátaikat, az élővilág számukra látható és kedves modelljeit. Már az alsó tagozatban elsajátítják a gyurma, a színes ceruza, a gombfesték kezelését. Ám tapasztalataink szerint ezek a művészetek felé tapogatózó „zsengék" többnyire a gyermekkorral együtt lezárulnak. Esetleg marad a művészet szeretete, a zene, a képzőművészet, a film, a színház élvezete. Amúgy ez lenne a korai művészeti nevelés célja is. Nem számolva a kezdettől rendszeres művészeti képzésben részesülőkkel, a már korai éveikben „kiválasztódottakkal", a természet másolásán a „reprodukción" túl az önálló alkotás igénye csak kevesekben mozdul. Az esetleges belső késztetés mellett már felmerülésük is a körülmények függvénye; a „minta", a professzionális festés-formázás gyakorlatának megfigyelhető és kipróbálható közelsége. Felnőtt korban az alkotói aktivitás belobbanása e nélkül a közvetlen környezeti hatás nélkül nem valószínű. Szükséges valamilyen inspiráció, késztetés, hogy életre keljen, beinduljon a manuális gyakorlat. Nyáry Éva korábbi képzőművészet iránti vonzódása, a magyar és nemzetközi festészet ismerete, élvezete mellett ezt az inspiratív, konkrét közeget találta meg Szíriában, férje diplomata megbízatásának évei alatt. A közelükben dolgozó, a nemzetközi képzőművészet terén jól tájékozott újságíró, mű-kritikus, a maga is festegető Khaled Abu Khaled műtermében kapta meg azt a lehetőséget, hogy megpróbálja vászonra tett festékkel, színekkel kifejezni mindazt a különleges élményt, amit számára a szír városok, épületek, emberek, a sivatag látványa jelentett. Az író biztatta, ösztönözte és tehetségét látva rávette, hogy kezdje el az alapoktól művészeti tanulmányait a bagdadi képzőművészeti főiskolán. Első próbálkozásain Nyáry a festőkést találta legkézenfekvőbbnek a maga számára, így ezeket a „spaknival" festett munkákat mutatta be felvételi kérelméhez. A kompozíciók érettsége, hangulati, színbeli telítettsége oly mérték-