Bővebb ismertető
A magyarországi nyelvjárástörténeti kutatás különösen elhanyagolt területe a magyar nyelvtudománynak. Amíg Erdélyben Szabó T. Attila hatalmas vállalkozása, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, ha lassan is, de folyamatosan, kötetről-kötetre haladva mérhetetlen nyelvjárástörténeti kincset is közzétesz, határainkon belül alig történik valami ezen a téren, még adatgyűjtésekről, föltárásokról sem hallani hírt az utóbbi időben. Benkő Loránd, Papp László, Abaffy Erzsébet nyelvjárástörténeti kutatásai nem találtak folytatóra, s nehezen remélhető gyors föllendülés a közeljövőben. Az újabb nemzedék tagjai közül kevesen ismerik az írott emlékek kutatásának módszereit és lehetőségeit, s az egyébként is időigényes nyelvjárási kutatásokat nehezen toldják meg száraznak és unalmasnak tűnő régi följegyzések böngészgetésével. Pedig egyáltalában nem szürke és egyhangú ez a munka. Sőt! A vadászat és a rejtvényfejtés minden izgalmát együttesen élheti át a kutató, ha érdeklődéssel és bőséges szabadidővel rendelkezve merül bele az öreg iratok olvasgatásába. Nagyon érzékletesen nevezte egyik kolozsvári nyelvtörténészünk - nyilván Szabó T. Attila hatására - az ilyenkor föllépő, eufóriához hasonló állapotot "oklevélmámor"-nak, "levéltári láz"-nak. Annyira magával ragadhatja a kutató ez az izgalom, hogy sokszor elfeledkezik a célról: az adatok összegyűjtéséről, kiválogatásáról, szelektálásáról.