Nyolcszázöt sor egy bányászköltő verseiből (dedikált példány) [antikvár]

- 1 - ELŐSZÓ HELYETT Van feladat, arai a tollforgatót még akkor is hosszas meditációra kényszeríti, amikor mindenki másnál jobban tudja és érti amit akar. Ilyenkor általában nem is a "mi?", hanem a "hogyan?" okoz gondot az embernek. Erről a "hogyan"-ról meditáltam hosszasan én is, miután vállaltam, hogy Bárdkai István bányászversei elé bevezetőt irok. Ez a feladat u-gyanis nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. És ez magából Bárdkaiból fakad, mert rendkivül érdekes, izgalmas egyéniség. Békés tisztviselő és nyughatatlan forradalmár, egyszerű autodidakta és önmagából meglepően nagy gondolatokat kipréselő költő -egyszemélyben. Versei egyszerűek, nélkülöznek minden cicomát, olykor túlságosan is mezítelenek. Erejük a mondanivalóban és - bármilyen furcsán is hangzik - születésük pillanatában, körülményeiben rejlik. Sáros, piszkos füzetek lapjain, csomagolópapíron a börtöncellák és fasiszta munkatáborok elcsi-