Nyugalmam itthon lesz-e még? (dedikált) [antikvár]

Lapélei enyhén elszíneződtek, kissé hullámosak.
Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván évekkel ezelőtt annak az első pillantásra lehetetlennek tűnő feladatnak a megoldására szövetkeztek, hogy minden torz elfogultságtól vagy hamis elfogódottságtól mentesen mutassák be az úgynevezett rövid huszadik század, a Trianon utáni nyolc évtized határon túli magyar alkotóit és irodalmát. Alapvető célkitűzésük jegyében, ezt követően, mintegy száz, határon túl született, ma is ott élő vagy időközben áttelepült költővel és íróval készítettek műhelybeszélgetést, sorsot és munkásságot reprezentáló összeállítást. Vállalkozásukkal ahhoz kívántak hozzájárulni, hogy az érintett alkotók az elhallgatás és kirekesztés, majd az áhítatos tisztelet és együtt érző vállveregetés időszaka után végre elfoglalhassák és egyedül műveik önértékének köszönhetően foglalhassák el az őket régóta megillető helyet az egyetemes magyar kultúrában. A könyvsorozat friss, immáron nyolcadik darabja ismételt figyelmeztetés a honi irodalomértés számára több évtizedes adósságának egyre sürgetőbb törlesztésére: az országhatárokon kívül született, de az egyetemes vagy összmagyar irodalomba teljes joggal és szerves módon beletartozó írók életművének elsőrendűen immanens-irodalmi szempontokat szem előtt tartó értelmezésére és értékelésére. Vicsek Béla