Nyughatatlan lélek (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
„Világéletemben mások szerzeményeit adtam elő, az íráshoz soha nem volt érzékem. De neked van! Te tehetséges költő vagy, Loránd... Igen, tehetséges vagy. De ebben a keserves jelenkorban lant nélkül nincs becsülete a poétának; még azzal együtt se nagyon. A magyar szavú verset az emberek nem olvassák, hanem mulatozás közben hallgatják... Neked vagy sok száz évvel ezelőtt kellett volna születned, s akkor talán körülrajongott poéta lehettél volna... Vagy talán éppen egy évszázadokkal későbbi jövő korán született gyermeke vagy. De most, ebben a jelenben nem hinném, hogy sok dicsőségben lenne részed... Ha a közönséged nem ismer el, akkor dicsőség sincs. Bár... nem tudom. Tehetséges vagy; talán dicsőséggel is megáld majd az Ég... Mindenesetre a dalnokmesterség ahhoz bizonyosan elég lesz, hogy megélj belőle!"