Olasz Ferenc, a Napbanéző (dedikált) [antikvár]

Képeim: meditációk. Hitről, csöndről, a lélek csöndjéről vallanak, vigaszul hitünk és rövid életünk mulandósága ellen. Ezek a képek kérelmek és kiáltások egy "Isten-nélküli" világban. Újra kell építenünk a templomot: a SZÉPSÉG és SZERETET templomát, hogy mire Isten visszatért, akkor készen találja azt, hogy már csak a gyertyákat kelljen meggyújtani benne. Elvették az ünnepeinket, s csak később vettük észre, hogy elvették a hétköznapjainkat is. A farizeusi ünnepek helyett meg kell teremtenünk az ünnepek varázsát, a LÉLEK ÜNNEPEIT... és meg kell teremtenünk a mindennapok varázsát is! Isten jelenléte nem szorítkozhat egyetlen napra, a vasárnapra!